Rolex Oyster Perpetual Rotor, Replika Karóra

A Perpetual Rotor feltalálása akkoriban elképzelhetetlen áttörést jelentett. Körülbelül két évtized leforgása alatt, az 1910-es kronométernek minősített első karórától az első vízálló Oyster 1926-os, majd a modern automata óra 1931-es piacra dobásáig a Rolex és alapítója, Hans Wilsdorf háromszor forradalmasította az óragyártást, bizonyítva, hogy Az órák ugyanolyan pontosak, robusztusak, vízállóak és “örökkévalók” lehetnek. A Perpetual Rotor javította az órák pontosságát és vízállóságát, miközben kényelmesebbé tette a viselést, tovább tökéletesítve az Oyster óra koncepcióját.

Perpetual RotorRolex/Christophe Lauffenburger

Perpetual Rotor Autonóm Perpetual Rotor

Az Perpetual Rotor minden Oyster replika karóra nélkülözhetetlen eleme, és egy klasszikus Rolex dizájn, amely 2011-ben ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját, ami fontos mérföldkövet jelent a modern óragyártás történetében. A Rolex által 1931-ben feltalált automatikus tekercselő rendszer a legkisebb csuklómozdulattal is energiát tud nyerni, energiát injektálva a szerkezetbe, így az óra folyamatosan mozoghat. Ezenkívül ez az eszköz lehetővé teszi viselőjének, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsen az órával.

Amikor az órás kinyitja az Oyster-tokot, először az Örök Rotort látja. Ez a félhold alakú automata rotor szabadon forog a központi tengely kereke körül. Ez az automatikus tekercselő berendezés időnként elrejthető vagy felfedhető, ahogy a forgórész forog, így az emberek bepillantást engednek a híres automatikus visszatérő kerékbe, amelynek egyedi piros kialakítása ellentétben áll más arany fogaskerekekkel. A kronográf szerkezet automatikus forgórészén az órás az óramodell nagybetűs nevét is láthatja, mint például a piros “DAYTONA” és a kék “YACHT-MASTER II”. A formák és színek harmonikusan összehangoltak, a kidolgozás minősége pedig kifogástalan. Ez az eszköz még az óratokba rejtve is a márka ikonikus jellemzőit mutatja, elegáns és bájos.

Forradalom az óragyártásban

Ennek a rotornak a letisztult vonalainak alapos szemügyre vétele emlékeztet bennünket azokra a mérföldkövekre, amelyeket a Rolex az óragyártás elmúlt nyolc évtizedében állított fel. Ez az 1931-ben feltalált híres készülék az önfelhúzó órák szerkezetét hajtotta végre, és forradalmasította az óragyártást. Ez az innovatív kialakítás, amelyet a modern órák automatikus tekercselő mechanizmusába építenek be, elnyerte a műszaki modell hírnevét, a találékonyság remekművét és sok más címet.

Energia a viselőtől

A Perpetual rotor zseniális működési elve változatlan maradt a fejlődés és a fejlesztés során. A félhold alakú rotor a csukló legkisebb mozdulatával is szabadon és csendesen forog a föld gravitációja által hajtott tengely körül. Az óra viselésekor a főrugó tárolja és “tartósan” felszabadítja a mechanikus mozgás működtetéséhez szükséges energiát. A hatékonyság növelése érdekében a piros automata visszatekercselő kerék tetszőleges forgásirányban feltekerhető, ez az 1959-ben életre kelt berendezés pedig a Perpetual rotor jellegzetessége lett.

Amint a rugó eléri a maximális feszültséget, a kronográf teljes tengelykapcsolója leállítja a tekercset, hogy megakadályozza a rugó károsodását a túltekercselés következtében. Amikor az órát nem viselik, az alaposan felcsavart rugó két napos vagy akár 72 órás teljesítménytartalékot biztosít a Cosmograph Daytona, Sky-Dweller és Yacht-Master II modelleknél.

Precizitás és kényelem

A Perpetual rotor két jelentős előnnyel jár a viselője számára:
Az órát nem kell gyakran kézzel feltekerni.
Az automatikus tekercselési rendszer folyamatosan feltekeri a rugót, így pontosabb és szabályosabb az óra szabályozója.
Ezen a három előnyön kívül van még egy elvontabb és érzelmi előny: ha olyan karórát birtokol, amely minden másodpercben, éjjel-nappal varázslatosan fut, lehetővé teszi viselőjének, hogy állandó és elválaszthatatlan kapcsolatot létesítsen az órájával.

Örök rotorRolex/Christophe Lauffenburger

Az Oyster óra ugyanolyan gondossággal és odafigyeléssel készült.

A Perpetual rotor feltalálása akkoriban elképzelhetetlen áttörést jelentett. Körülbelül két évtized leforgása alatt, az első kronométernek minősített órától 1910-ben az első vízálló Oyster óra 1926-os, majd a modern automata óra 1931-es piacra dobásáig a Rolex és alapítója, Hans Wilsdorf háromszor forradalmasította az óragyártást, ami bebizonyította. hogy az órák egyformán pontosak, robusztusak, vízállóak és “örökkévalók” lehetnek. A Perpetual rotor javította az óra pontosságát és vízállóságát, miközben kényelmesebbé tette a viselését, tovább tökéletesítve az Oyster óra koncepcióját.

Örök pulzus

Az Perpetual rotor lehetővé tette a Rolex számára, hogy sikeresen megoldja azt a problémát, amely régóta foglalkoztatta az órásokat. Az 1770 körül Abraham-Louis Perrelet vagy Hubert Sarton által feltalált önfelhúzós zsebóra (a szakértők nem értenek egyet abban, hogy ki találta fel) egy automatikus súllyal rendelkező rotorrendszert használt a viselőjének mozgása által generált energia rögzítésére a zsebóra tekercseléséhez. Viselőjének mozdulatai azonban csekély hatással voltak a zsebóra működésére. A tekercselés hatékonyságának javítására váltakozó mozgásokat alkalmazó rendszert fejlesztettek ki. Az egyik rendszerben a rotor útját az ütközés és a visszapattanás során bekövetkező megállások korlátozzák, fokozva az oda-vissza mozgást.

A brit óragyártó, John Harwood először 1924-ben használta ezt a rendszert egy karórában. Bár ez a rendszer használható zsebórákban, nem alkalmas karórákhoz, mert a szegmentált ütközőn alapuló tekercselés túl durva. A Rolex alapítója azonban zseniális megoldással állt elő. Arra kérte a műszaki csapatot, hogy adják hozzá az órát egy automatikus tekercselő rendszerhez, amely 360 fokban szabadon, vibráció nélkül forgatható rotorral volt felszerelve, és úgy gondolta, hogy ez a kialakítás alkalmasabb a karórákhoz. Évekig tartó kutatás és fejlesztés után a Rolex fokozatosan eredményeket ért el a megbízhatóság és a hatékonyság terén, és végül 1931-ben elkészítette a tökéletes Perpetual Rotort.

A páratlan kiválóság szimbóluma

Ez a teljesítmény elmondható, hogy minden kívánságot teljesített: az Perpetual Rotor soha nem látott siker volt, és az óragyártás kiválóságát jelképezi. Ez a szabadalmaztatott automatikus tekercselési rendszer 1948-ig a Rolex formatervezése maradt, és az Oyster tokkal kombinálva tette híressé a márkát. Amikor a szabadalmi időszak lejárt, a formatervezési mintát széles körben használták a nyilvánosság körében, és az egész óragyártó ipar átvette, és gyorsan elterjedt az iparágon belül. Az Perpetual Rotor minden mozdulatával összekapcsolja viselőjét az Oyster óra pulzusával. Ez az eszköz kiemelkedően jól fejlődik több mint 80 éve, és úgy gondolják, hogy a jövőben is megbízhatóan fog működni.

Perpetual Rotor Rolex/Jean-Daniel Meyer

Technológia és gyártás

Az, hogy egy rotor teljes mértékben ki tudja-e használni tekercselési kinetikus energiáját, több tényezőtől függ. Először is, az automatikus rotornak a lehető legnehezebbnek kell lennie. Ennek eléréséhez a Rolex általában különösen sűrű volfrámötvözetet használ, amely biztosítja, hogy a rotor kis mérete ellenére is kiváló dinamikus teljesítményt nyújtson. Ekkor a forgórész súlypontja a lehető legközelebb legyen a széléhez, és a mozgás vagy a ház ne akadályozza a működését. Végül az órát a lehető leggyorsabban fel kell tekercselni, de nem túl sokat, mert az aktív viselők, például a sportolók mozgása miatt az egész kronográf tengelykapcsoló kereke túlságosan elmozdul, ami megakadályozza a főrugó áttekerését. A kocogó és az egész nap asztalnál ülő viselő aktivitása között akár 300-szoros is lehet a különbség, ami azt mutatja, hogy elengedhetetlen a tekercselési tevékenységek kényes egyensúlyának fenntartása ahhoz, hogy a tekercselési mechanizmus megbízhatóan működhessen. minden feltétel.

Biel: Gyártás és összeszerelés

A Biel gyártóhelye felelős az automatikus tekercselési rendszer különböző alkatrészeinek gyártásáért és összeszereléséért. Minden elemet először alakítanak ki, dolgoznak fel, ellenőriznek, felügyelnek és ellenőriznek. Bielben és az egész cégnél minden részlet jelentős, a stúdiók pedig a tökéletességre és az aprólékosságra törekednek. Például a két alumínium eloxált automatikus visszacsévélő kerék gondosan illeszkedik ugyanabban az élénkvörös árnyalatban. Ezután következik a tekercsrendszer különböző alkatrészeinek összeszerelése, amelyeket gondosan figyelnek, hogy az axiális játékot (a mozgó alkatrész vége és a csapágy vagy ékszerfelület közötti hézagot) 15 és 45 mikrométer közé szorítsák. Ezt a mechanikai folyamatot egy képzett kezelő felügyelete mellett hajtják végre, aki vizuálisan észleli az eltéréseket. A tapasztalat és a szakértelem is elengedhetetlen a tekercselő mechanizmus kenéséhez. Ez a hihetetlenül kényes folyamat egy apró tűt használ, és a gép dolgozója felügyeli. Egy másik műhelyben a technikusok összeszerelik az automatikus súlyt és csatlakoztatják a tekercselő mechanizmushoz. Sok művelet után a rotor végre elkészült. Végül ellenőrizzük a mechanizmus szabad forgását és hibátlan megjelenését.

Genf: Tok összeszerelése és végső ellenőrzése

A rotort ezután Bielből a genfi ​​Acacias Manufacture-ba szállítják. Ott az óra az utolsó néhány összeszerelési lépésen megy keresztül. Először a forgórészt a tokban lévő mozgáshoz kell illeszteni. Ezután ellenőrizzük a mechanizmus szabad forgását, és az alsó fedelet felcsavarjuk. Ezt követően az immár rejtett rotor cyclotest-en megy keresztül, a tekercselési teljesítményének utolsó próbáján, amely azt vizsgálja, hogy képes-e kivonni és tárolni a csuklómozdulatokból származó energiát. Az órát állványra kell helyezni, és lassan forgatni mindkét irányban 27 percig. Ez idő alatt a főrugót teljesen fel kell tekercselni, biztosítva, hogy a mozgás legalább 6 órán keresztül normálisan működjön.